Ünnep közeledik..

• Andreakrisztina szabó
• 2016-12-03

2016. december 3-a van. Hihetetlenül gyorsan repült el ez az év. Még emlékszem a tavalyi karácsonyfánk alakjára, illatára, és most megint az a kérdés, milyen színű díszítés lesz a fánkon, kinek mit veszünk ajándékba, mi lesz az ünnepi menü, és mikor hogy szervezzük össze a tatár- járásokat….                                                                                                                                                                 Minden évben ugyanaz a frázis. Most szeretnék végre megállni. Tudom, mint háziasszonynak az a dolgom biztosítsam családom részére, teljes körű  nagytakarítással, tiszta energiákkal fogadni tudjuk az új karácsonyi energiákat. Finom ételekkel tegyem emlékezetessé az ünnepet?!?!?!                                           A családból senki nem veszi észre, és nem is tudják a hatalmas ablakaink megmosása mivel jár. Fogalmuk sincs milyen egy nagytakarítás, sose kértem segítsenek. Talán, mert el se hittem, megtennék értem. De nem értem, miért nem, hiszen szeretnek ezt érzem… Hová bújt a nagyszájú énem, a kiosztós, megmondós, kézben tartós háziasszonyságom? Igába hajtom fejem és egy szó nélkül teszem a dolgomat, mint sok sok anyatársam a világban. Az hiszem, tevékenységemet, erőmet, tenni akarásomat a  mély szeretetem indukálja. Értük, értünk teszem.  Szeretettel, szemrehányás nélkül. Lassan 30 éve, minden évben. Most megint itt a készülődés, a takarítás mellett a díszítés is az én feladatom, évtizedek óta munkám és 3 gyerekem mellett- éjszaka végeztem, akkor volt csönd, nyugalom és időőőőőőőő. Minden évben más más ötlettel variálom a meglévő karácsonyi kollekciómat. Mindig más! Hiszen minden év más!!! Minden évünk másmilyen 🙂  Tavaly 49 évesen öregnek és fáradtnak éreztem magam,  be akartam fejezni, a ház különleges dekorálását. Elég volt, én sem vagyok már mai csirke, de volt aki a családból hangot adott, nehogy abbahagyjam. Milyen érdekes, eddig sose mondták, de jó, de szép. Mennyire természetes amikor valami meg van, ott van, hozzájárul a napjainkhoz, majd a hiányával döbbenünk rá, mit is jelent mit ad hozzá az életünkhöz, vagy milyen jó volt…                       Mindig óriási fánk volt, ezt még otthonról hoztam. Anyám imádta a szép mutatós hatalmas karácsonyfákat, így nőttem fel és ezt hoztam én is az új -saját- családomba. Évek óta fáj a több éves kivágott fák látványa, próbálkoztunk gyökeressel is, de sajnos többször tönkrement, így aztán javasoltam vegyünk kicsi fát, na ebből is kisebb parasztlázadás lett. A mű fenyőt már csak halkan említettem meg, mely még a Párom “előszobájában” elesett ötletté vált. Maradt minden a régiben. Nagytakarítás, kívül és belül az egész ház feldíszítése, új finomságok kreálása, és ajándék ötletelése. Miben is változunk, ha mindent ugyanúgy csinálunk????? Amikor bennem megfogalmazódik a változás igénye, jelezvén a Lélek, valami mást kellene kipróbálni, más utat választva előre haladni. Mégis a szokás, a megszokás rabjaiként nem teszünk semmit, így minden marad a régiben. Közben csak sóvárgunk változzék az életünk…. Miben? Hogyan?  én: akiben megfogalmazódik a változás igénye, nem engedem el a megszokásaimat? RAGaszkodom. Vagy félek? Az újdonságnak varázsa mumusként telepedik a gondolatainkra.                                                                                                                                         Az idén 50 éves azaz félszáz éves lettem, nincs már mitől félnem. A tapasztalatim és a  korom még erősebbé tettek. Eldöntöttem lázadni fogok! Azt teszem ami jól esik…. Nem mosom meg az összes ablakot. Megsütöm amit tavaly és csalok a ház díszítéssel, nem minden helységet teszek karácsonyivá. Sőt! Nem töröm magam új karácsonyfa díszen, szín összeállításra a tavalyit használom. Lázadásomat kiterjesztem, karácsony előtt elutazom egyedül pár napra. Még ringatom magamban egy napfényes hely álmát, ehhez még bátorságot kell gyűjtenem, fel merjem vállalni, ez jár nekem. Ehhez szükséges levetnem a sorsközösségek áldozat-bekecsét. További Lázadásomat kiterjesztem a 3 kutyánkra, nem sétáltatom meg őket!

– Testileg és lelkileg felkészülök, pihenek. Igénybe veszem a szépségipar szolgáltatásait, mint masszázs, kozmetika, test kezeléseket, stb. Önmagamban kívánok lenni,  mert hiszem, a családnak egy harmonikus nyugodt anya és feleség adhatja a legtöbbet, hangulatban, érzésben, szeretetben, finom ételekben. 

Nos, hölgytársaim a vágy megszületett bennem, szerintem benned is. Miért nem tesszük, mit szívünk diktál? Miért nem merjük? Miért nem változtatjuk szokássá…… anyák és feleségek, karácsony előtt egy héttel az egyik wellness szállodában összegyűlünk, hogy MAGunkban asszonyságunkban felkészüljünk a Fény ünnepére. A legfényesebb ragyogásomban tündöklöm a szeretet ünnepén! A fény bennem és általam születik!!!

Dolgozzanak azok, akiknek nincs gyerekük, nincs férjük, és nincs 3 kutyája!

Felismerésekkel teli áldott fény születését kívánok, te Benned!