Mindenkiben benne van…

Szeretném azt tudni, lehet szentimentálisan idealistásan álmodozó vagyok, de most így érzem, tudom, hiszem, mindenkiben benne van a jó!!!!!!!

12 éve főállású segítőként, lélekemelő – kineziológus – spirituális gyógyító munkámban klienseimmel a legtöbb utazást a fogantatás, magzati élet, születés és a kis gyermekkorban tesszük. Az itt ért sérülések, félreértelmezett érzelmek hatással vannak a jelenlegi életünkre. Ott vannak a hozott minták, kódok, betegség hajlamok stb., amit a szülő sejtekből  /pete és ondó/ kaptuk. “tiszta anyád vagy tiszta apád vagy, honnét máshonnét ha nem az öröklésből feladatként vállaltuk.  Akár az,  hogy fiúnak vagy lánynak vártak a nemünk elfogadásában, megélésében óriási nagy szerepe van. Anyánkkal vagy apánkkal való viszonyunk már a magzati életben az első mérföld kövek sok eseménynek lehetnek a mozgatói. Lehet nem várt gyermekként foganni és lehetséges a szülők amikor kézbe veszik piciny és kiszolgáltatott babájukat maguk mögött hagyják a 9 hónap vívódását és minta szülőként dédelgetik gyermeküket. De ebben a gyermekben mindig ott motoszkál a bizonyítási vágy, a megfelelés, az örök elégedetlenség saját személyét illetően. Kellemetlen volt az indulás, és erre emlékszik a lélek,ott van a sejtekben, ismeretlen helyzetekben, vagy éppen hasonló -nem kellek – szituációkban újra és újra előtör. Lehet valaki világhírű balett táncos, vagy csillogó popsztár, mégis küszködhet az el nem fogadás, a nem várás, a nem vagyok elég jó érzésekkel. Hihetetlen, de igaz! 

Akinek a múltjában sok a fájdalom, akár képzeljünk el egy olyan magzatot aki egy nemi erőszakból fogant,  nem vártak, nem akartak megtartani, születése után pedig örökbe adtak. Élete maga a fájdalom, megalázottság, kiszolgáltatottság, teher, könnyek és küszködés. Az ilyen életútra mindig azt szoktam mondani: “innen szép nyerni” Ilyenkor nagy feladat megtalálni  magamban a szépet, hasznosat, fontosat, különlegeset, és főleg a szeretet. Szeretet nélkül nem érdemes élni, a világ egyik legjobb szere, vagy talán a szerELEM-ben még felfokozottabban csudijó. Amikor nem találom magam szerethetőnek, amikor nem találom magamban a szeretetet, akkor bizony szörnyű dolgok születnek meg helyette. Pl. a félELEM. Sok mondásunk van, amivel nem értek egyet, mert több benne a negatív, mint a pozitív, ilyen a “jobb félni, mint megijedni” című, amit szívesen betiltanék…… Aki fél az nem egész. Ebben folyamatosan benne lenni, pedig kb. olyan, mint télen a hideg Balatonban fürdőzni. 

Aki elveszíti a szeretetet, bizony sok más dolgot megismer. Pl. harag, irigység, agresszivitás, keserűség, hitetlenség, pesszimizmus, hú még leírni is fárasztó mennyi rossz hatás érhet minket. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy azoknak az embereknek segítsek aki azt hiszik nem szerethetők. Sokáig én is azt hittem, mert apám és anyám fiúnak vártak, ráadásul 2 éves voltam amikor apám elhagyta anyámat. Most már tudom, hogy anyámat hagyta el, és nem engem, de nagyon sokáig úgy éreztem én elhagyható vagyok. Aztán jött másik apa, ő is elhagyta anyámat, és még néhány. Ebből azt tanultam a pasikat el kell hagyni, hogy én megússzam a dolgot. Ezt nagyon vagány dolognak tartottam, míg 23 évesen megismertem a krisztusi korban lévő férfit, akin nem fogtak a praktikák, igen izgalmassá vált kalandunk. Vadócként megszelídültem, mert ez férfi olyan szépen nézett rám, nem is értettem mit láthat bennem…. Most már tudom: az igazi önvalómat, elvárások és fájdalmak nélkül igazi szeretettel figyelt engem és olyan szépnek látott amilyen szépnek még én sem képzeltem magamat. Ettől a szerelemtől gyógyult az én lelkem, a nőiességem. Csodás volt minden együtt töltött pillanat. Elkezdtem lecsendesedve, a szeretet által változtam, gyógyultam amely összehasonlíthatatlan az 1989-es 23 éves énem és a 2015-ös 49 éves ÉN-m.  Ez a fejlődés 🙂

Gyógyítóként tudom, sok emberben különböző negatív minták elhomályosítják az igazi önvalójukat, sokan a szüleik szemüvegén keresztül nézik, nevelik saját magukat. Minták, hitrendszerek szerint elmélkednek és élnek, akár pletykálnak, irigykednek, utálkoznak, mert vagy ez a megszokott, vagy nem ismernek más alternatívát. Velük is így bántak – azt hiszik – nem is lehet másképpen. “Aki másnak vermet ás, maga esik bele” – ez egy nagyon igaz mondás! Ha másnak rosszat kívánok, feltételezek magamnak vagy magamról se tudok különbet feltételezni. Miért? Hiszen csak az van a fejemben amit magamról is elképzelek. Ha én nem tudok kötélre mászni, el sem tudom képzelni van olyan ember aki ezt megtenné….. Aztán látom a két szememmel, hogy tényleg van olyan, aki erre képes, és mivel én nem tudom megtenni, mert nem feltételezem magamról, nem merem stb. ezért aztán jól elkezdek irigykedni, rosszakat mondani, feltételezni róla. Hogyan reagál egy egészséges szeretet teli lélek? Én nem tudok felmászni, és látom a másik felmászik. Megkérem segítsen, tanítson engem is. Megpróbálom, nyitott vagyok és megengedem magamnak az új dolgokat, a sikert. Megdicsérem a másikat, elismerem a bátorságát, tehetségét. Ehhez kell belső fény! Minél több mindent kipróbálok annál több önbizalmam, tapasztalatom lesz, azaz belső bölcsességem. Ebben a bölcsességben már sokakról feltételezem, hogy ő is meg tudja tenni, képes rá, akárcsak én………..

**************************Én elhiszem, hogy Te, Kedves Olvasó különleges vagy, és van olyan amiben nagyon profi vagy……. nos, lássuk, mai nap elmélkedése miben vagy különleges???????????????????????????????????????*********************************************