Hogyan lettem kineziológus???

A kezdtek….

Sokan kérdezik, hogy lettem kineziológus?

nos ez még az óvodában kezdődött.Azt hiszem, vagy még régebben? Ki tudja.
A közösség, a tanítás, a felelősség vállalás és a különleges képességekkel születtem, valahogy így lettem kódolva. Vagy így kódoltam maga.
Az első emlékem, hogy az Rózsika néni, kedvenc óvónénim nagyon támogatta, ötletemet, hogy az ovis farsangon boszorkánynak öltözzek. Szabó nagyapám faragott is nekem egy igazi boszis botot, összeválogattuk a ruhámat és vártam a nagy alkalmat. Anna néni a másik ovis néni viszont lefújta az egészet, azzal az indokkal, a gyerekek megijednek………
Ez volt az első amikor a felsőbb hatalom áthúzta a számításomat. Ott álltam, ha ez nem lehetek, akkor minek kellene beöltöznöm….. valami szabványosra kellett gondolnunk, ami másnak is az eszébe juthat és több van belőle a csoportban.
.
Másik emlékem szintén ebből a korból, amikor az ovis nénik kimentek kávézni, és az egész csoportot rám bízták, talán 5 éves lehettem. Ültem velük szemben és egy mesekönyvből \”olvastam\” nekik a mesét, ők meg némán hallgattak.
Talán itt kezdődött a csoportszellem, a különcség ami utamon kísér…
.
Hogyan lettem kineziológus?
Azt mondták, ez jó lesz nekem.
De én nem hittem, nem mertem, inkább küszködtem.
Mindig is voltak különleges képességeim, most tudom különleges, mert akkor természetes volt. Mivel azt hittem mindenki ilyen, nem is éreztem különlegesnek és igazán ma sem hiszem, hogy ezzel más nem rendelkezik, legfeljebb más nem akarja használni.
Kamasz koromban vizilabdás barátaim akikkel együtt lógtam azt mondták boszi vagyok, és nem természetes úton fogok meghalni, legalább elégetnek. Ezen már akkor is jót nevettem, nem félek a tűztől, sőt! Imádom! Sokat használom a megtisztuláshoz, meditációimban és munkám során is.
Aztán férjhez mentem egyszer majd kétszer is, jöttek a gyerekek, az üzleti élet és a második gyerekem születése után fellépő vese betegség a kineziológia felé sodort. Vagyis ahová fodrászhoz járok ott az egyik vendég javasolta, mert az orvostudomány tehetetlen volt. Ekkor 2002-t írunk. Nagy nehezen, de  elmentem. Nem hittem benne, nem is ismertem, de a fájdalmakkal átszenvedek napok végett adtam egy esélyt ennek a hókusz-pókusznak. Ugyanis akkor azt hittem az.
Ma már tudom, ősi, kínai gyógymód alapjain szunnyadó mindenféle ezo tanítást és tudást magába szippantó terápia.
A kineziológusom tanácsára, zaklatására, unszolására elmentem egy tanfolyamra, 2003. januárjában, mely még több félelemmel új dolgokkal halmozott el.
Nem értettem, mert nem akartam beengedni, de mégis valami vitt arrafelé……
Elvégeztem az első tanfolyamot, és utána csak lapozgattam a könyvet, mert nem akartam megtanulni. Ma már tudom, amit nem akarunk az az igazi feladatunk.
A második tanfolyam közben sírva közöltem a tanárral, én most kifekszem az árok partjára és meghalok, mert ez egy iszonyú felelősség, és fogalmuk sincs mit is csinálok, csinálunk……. Szegény Salamon Gabócza kineziológus tanárom meglepődött arcát ma sem felejtem. Aztán a tanfolyam végén nekem azt mondta: most itt maradsz és oldjuk! Oldottuk… sok sok előző életbeli égetést, kirekesztettséget, fogadalmat és fájdalmat amikor pap, apáca, gyógyító stb. voltam és a közösség előtt járva, mint különlegességet nem értette meg a saját kora.
A harmadik tanfolyamnál már heti két alkalommal gyakoroltam és csak úgy jöttek az alanyok.
Aztán bedarált a rendszer, elkezdtem érezni, felszabadulni és élveztem a munkát. Jöttek az emberek, sírtak, ríttak és meg nagyon akartam nekik segíteni. De ők inkább sírni és ríni szerettek, elengedni kevésbé…
2003. augusztusában a középső gyerekem, aki tehetséges nagy reménységű úszó volt, lyme kórt diagnosztizáltak. Nem tudott lábra állni, szörnyű időszak volt. Gondoltam oldjuk a dolgot és megoldódik. Nem volt engedély terápiára, meg kellett élnünk. Ott térdre esve hangosan zokogtam, és igazságtalanságnak tartottam, hogy ha sok sok embernek tudok segíteni a fiamnak miért nem lehet?????
Ma már hálás vagyok a Sorsnak, hogy ezt megtapasztaltam, mert el tudom fogadni, hogy minden ok és okozat, mindennek van értelme, feladata, ajándéka.
Ennek az időszaknak az volt az ajándéka, hogy nem akarok mindenáron megmenteni, segíteni. Egó nélkül el tudom fogadni, ha valaki nem akar változni. Sajnálom, együtt érzek, de leülök a gödör szélére, kinyújtom a kezemet, de a kliens dönti el, mikor akar kimászni a mocsaras ingoványos gödréből.
Sok sok tapasztat van a hátam mögött, sok gyakorlás és eset, mely tapasztalt segítővé tett.

********************Kedves Olvasó! Idézz fel egy olyan történetet az életedből, mely kilátástalannak, tragikusnak indult, és  kialakulásáért a mostani önmagad hálás tud lenni…..***********************